Évösszegző 2020

Ha azt mondom, elég különös év volt ez, finoman fogalmazok. Januárban erdőtüzekről, egy kirobbanóban lévő harmadik világháborúról olvashattunk, és akkor még Európában nem is terjedt el kedvenc vírusunk. Márciusban sulibezárás, online oktatás, Cili néni, Györffy Pali bácsi, szarabbnál szarabb mémek, Animal Crossing, két hétig ki sem mozdulás a házból. Kipuskázott ZH-k, háziírás hajnalig, egybefolyt hetek, hónapok, aztán nehéz szülés után újra  suli. Ami tartott, ameddig tartott. Trump leváltása, mesekönyvdarálás, hasonlók. És most? Skype-on megtartott szilveszter, több év után először itthon megülve.

A rengeteg negatív és meghatározó dolog mellett, mely mély és kevésbé mély benyomást tett rám, akadtak jó dolgok és olyan emberek is azért, akikért hálás lehetek. 

Az egyik Eliszon, akivel időközben egymásra találtunk és egy olyan űrt tölt be, amiről nem is tudtam, hogy létezik. A másik Heni, akivel pedig újra egymásra találtunk: örök élmény lesz az a többórás messenger-hívás, amit pár hónapja  folytattunk le.
Idén is hálával tartozok a kis *GLUGGY*-os csapatnak: Nyum, Fló, Ritsu és Ren, hogy ott vannak, sose hagynak cserben, ha meg kell nevettetni, és benne vannak mindig egy találkában (nyilván mindig van valami kínlódás és  kavarás, de végül csak összehozzuk). Idén dartsozni, kávézni, társasozni tudunk elmenni, és volt egy érdekesen végződő Molnár-féle is (a távolabbi jövőben biztosan mindenki mosolyogva fogja felidézni).
Kudos Barbinak is, akivel bár néha teljesen máshogy látjuk a dolgokat, mindenben segít, de legfőképp elválasztanpi a hétvégi semmittevést és a hétköznapi tevékenykedést. Mondhatjuk úgy is, hogy élő lelkiismeret, ami bár néha bosszantó és kínos, iszonyatosan hasznos és szükséges.
A témavezető tanáromért is hálás lehetek, bár türelmét, dicséreteit és biztató szavait úgy vélem, nem érdemlem meg. Több másik tanárra ez szintén igaz, akik idén tanítottak, és nem akarták megnehezíteni az amúgy is káosszal teli időszakot.
Néhány csoporttársamnak is köszönöm, hogy személyiségükkel fel tudták dobni az unalmas online órákat és azt a maroknyi megtartott személyest.
Ide tartozik még anya barátja is: mindig számíthatunk rá, anya mellette igazán boldognak látszik, és nagyon aranyos párt alkotnak. Elmentünk négyesben nyaralni négy nagyon kellemes napra Szilvásváradra, és bejártuk a környéket is. Majdnem olyan voltunk, mint egy család. 

Ha minden a terv szerint halad, 2021 nyarán, fél év múlva végzek a BA-val. Egyelőre nem akarok mesterszakra menni, eleve megkérdőjelezem néha, hogy "faszér jöttem germanisztikára". A válasz igazából az, hogy mert nem volt jobb ötletem. Nem leszek a némettel egy cseppet sem boldogabb, de legalább lesz egy út számomra, amin elindulhatok. Ha ez kell ahhoz, hogy ráleljek az enyémre, so be it. A nyelveket továbbra is szeretem, érdekesek és lenyűgözőek. Egyetemi éveim során, ha nem is minden úgy történt, mint ahogy azelőtt képzeltem, nagyjából kellemesen éreztem magam. Az, hogy sose tanultam ezelőtt és hogy nem is igazán tudom, hogyan kell, meglátszott. A szerencse mindazonáltal mindig rámtalált a legvégén; remélem, tervezett utolsó félévemre is marad belőle. Egyelőre nem tudom tehát, hogy az Egyetemnek tartozom-e hálával vagy köszönettel, ezt úgyis utólag dönti el az ember. Biztosan más ember lennék az élmény nélkül, szóval fogalmazzunk úgy, be van készítve az a blessing. Ha már tervek, akkor meg kell említsem, hogy tanulói szerződésem van az DT ITS céggel, ahol ha minden jól megy, egy évet dolgozni is fogok, szóval köszi, hogy nem fogok mindjárt éhen halni friss bölcsészdiplomával a kezemben. 

Amivel idén több lettem... nos, nem túl hosszú a lista. Felfedeztem Spotifyon egy podcastet, név szerint ez a Harry Potter and the Sacred Text. Angol nyelvű, már majdnem 100 félórányi adást hallgattam meg, és az angol hallásértésem érezhetően sokat javult (szomorú, hogy németül nem találok ilyeneket, pedig esküszöm kerestem). A két host a HP kötetek fejezeteit értelmezi, elemzi, vitatja meg egy központi témán keresztül, és bár elég bugyutának tűnik, hogy pont ez, de az igazság az, hogy úgy érzem, pont ez a podcast fog baromi sokat segíteni a szakdolgozatomban elemezni a Demiant. Az elemzés mellett saját életükből is mesélnek egy-egy sztorit, csinálnak sacred practice-eket, van fanüzenet is, a végén pedig blessinggel zárnak. Érzem magamon, hogy emiatt kedvem lett az életemben több dolgot is szertartásszerűen művelni, csak nem tudom, hogy kezdjek hozzá, hogy alakítsam ezeket. De majd elválik.

Új zenéket, sorozatokat fedeztem fel, mondhatni, több lettem általuk. Billie Eilish például segített néha házit írni, amíg meg nem tanultam a dalszövegeket is, azóta inkább elvonja a figyelmem. Néhány új dark cabaret zenét is találtam, szeretés van. Jonathan Young pedig továbbra is a szívem csücske. 

Az idén megnézett sorozatok közül először is az On My Blockot tudnám kiemelni, bár a harmadik évad kicsit weirdre sikeredett, én azért nagyon szépen kérnék egy negyedik évadot, mert a season finale a szívemet törte össze az életszagúságával.
A következő a Never Have I Ever, imádtam minden részét, szintén kérek új évadot, mert fúj Ben.
Az A Series of Unfortunte Events is valami fantasztikusan deprimáló, de egyben zseniális volt, kell egy Jacques Snicket az életembe. Ha már itt tartunk, egy Alaric Salzman (Legacies) és egy Elijah Mikaelson, (The Originals) se ártana.
Amit még néztem, nem feltétlen végig, a teljesség igénye nélkül:

1. Luna Nera
2. Grand Army (instant depresszió a felétől, bár még mindig boldogabbnak tűnik, mint az Euphoria, nem tudom, mikor lesz lelkierőm azt is továbbnézni)
3. Sex Education
4. Chilling Adventures of Sabrina (nem akarom, hogy Riverdale2 legyen, annyira jó volt az első két évad...)
5. Lucifer (Tom Ellist is kérem, hupsz, kijött az apakomplexus, sorry)
6. Teen Wolf
7. The Witcher (szorri, nem néztem végig és nem is igazán maradt meg, oedif biztos jó, csak kicsit kusza volt és untam, meg sose játszottam a játékkal)
8. És végül ellenérzéseimmel nem törődve végigbinge-eltem a The End of the F***ing World-öt is, bár az már elég rég volt, de úgy emlékszem, elvoltam vele. Az új Stranger Things évadot pedig továbbra is tárt karokkal várom.

És most talán a családi félórák után folytatjuk a szilveszteri Skype partit a *GLUGGY*-gyal.

Jobb évet!

Aktuálisan (legutóbb) hallgatott dal: 

[himnusz helye]

"Maradj otthon, nézzél tévét..."

Avagy Kispál helyett most Győrfi Páltól is idézhetnék.

Amikor február második hetében, túl egy laza vizsgaidőszakon (egyetlen vizsga, négyes lett) és borzalmas tárgyfelvételen (másfél órán keresztül vettem fel a tárgyaimat... így sikerült egy lektorasszonyos irodalmi szövegelemzést csütörtök este hattól nyolcig felvenni), izgatottan - hogy találkozok megint a csoport- és kolistársaimmal -, elkezdtem a negyedik félévemet az egyetemen, nem gondoltam volna, hogy olyan bő egy hónap múlva kicsiny falumba leszek utasítva a tanév végéig.

Nem sejtettem, hogy visszakívánom azokat a csodás lektorasszonyos órákat, melyek előtt grammházit írtam a két lyukasomban... majd elmentem Katával sörözni.

... azokat a csodás irodalomtöri 2 órákat, amikor alig tudsz jegyzetelni, mert a tisztelt tanerő megsértődik, ha nem rá nézel, miközben beszél... 

... a felemelő "Guten Tag, es ist um 13 Uhr..." és "Frau Kollegin, das ist Quatsch" megszólalásokat...

... a közös lexiházi-megbeszéléseket Barbival és egy felsőbbéves barátnőnkkel, Eliszonnal... amik után megbeszéljük, milyen tipikus falusi jelenségeket tapasztalunk nap mint nap itthon.

Nem kifejezetten a semmiből jött a dolog. Volt olyan tanár, aki legelső órán megkérdezte, hogy na és félünk-e a koronavírustól... jöttek a Neptunos és kolis emailek, hogy aki Olaszországban, Kínában és gócpontnak számító helyeken járt, az két hétig ne jöjjön... ne adjunk hitelt a pletykáknak... kézfertőtlenítőt raktak ki a kolikban a porták mellé... hallottuk, ahogy Pesten elmarad egy diplomaosztó a koronavírus miatt... aztán eljött a legutolsó maffiás órám (amit a Neptun öt teljes percig próbált nekem felvenni, és végül sikerült neki, és a szerdáim fénypontjai voltak).

Előtte beszélték a csoporttársak, hogy "fúú, hallottátok, az orvosit be akarják zárni, elvileg már holnaptól be is lesz". Akkor azt gondoltam, jaja, persze. Biztos. 

Pont egy hónapja történt, március 11-én, kettő órakor, amikor is a maffiás tanár megnyitotta a laptopján a diasort, kivetítette, és az alábbi cím díszelgett a falon:

Olaszország és a koronavírus

Tíz perc bevezetés után egyik tanáris csoporttársam felnyújtotta a kezét, hogy igaz-e, hogy bezárják az egyetemet. A tanár higgadtan, az izgatott feszültséget feloldóan mosolyog. "Hát igen, miért is nem térek a lényegre, ugye..."

Ekkor még bevallom, nem éreztem át, hogy ennek ilyen komoly negatív következményei lehetnek. Hogyan is érezhettem volna, mikor semmit nem tudtam, sőt, senki, aki abban a pillanatban élt, ilyet nem is tapasztalt életében?  Akkor inkább azt éreztem, amit talán azok érezhettek, akik '89-ben a rendszerváltást élték át. Hogy a történelem most íródik, ez a dátum valaminek a kezdete és vége lesz, ez a nap valami változást indít el. Hogy mi itt ebben a százfős előadóban, amelyben egy fél évvel korábban az alapvizsgámat írtam, ez most valami nagynak és félelmetesnek a vagyunk a tanúi. Ahogy az egész olaszországi hercehurcát jegyzeteltem, hogy mikor és ki volt a "Paziente Uno", milyen hibát vétett az olasz kormány, milyen gyorsan terjedt el a vírus és mit tegyünk, hogy lassítsuk - na meg hogy ez miért is fontos -, egyszer csak megszólalt egy lány, hogy megszületett a döntés, bezárják az egyetemeket, fenn van neten.

Ment tovább az óra, a tanár azzal búcsúzott, hogy ez volt egy ideig az utolsó normális óránk, majd értesít és hogy vigyázzunk magunkra, én pedig (mivel ott volt a fejemben a maffiás órán szerzett, két A4-es oldalnyi infó arról, mi volt hetekkel ezelőtt az olaszoknál) teljes apokaliptikus hangulatban szálltam fel a villamosra, írtam Barbinak meg a *GLUGGY*-ba, olvastam vissza a germanisztikás csoportot, kerestem egy emailt vagy egy megbízható hírforrást és döntöttem el, hogy megyek még azért a boltba. 

Lehet csak én éreztem, de mintha a levegő tele lett volna feszültséggel. A kisboltban is bemondták, hogy alkoholos kézfertőtlenítő jött, a kasszánál lehet kérni, én azonban még azt is meggondoltam, hogy egy vagy két csomag betétet vegyek épp. Végül egyet vettem, nem kell olyan sok. Nem fogok pánikolva boltokat fosztogatni.

A kisbolt és egy gyors Penny után felmentem a szobámba a koliban, Eliszon szinte 10 perc után jött kiakladva, hogy "Hallod, olvastad? Ez most mi? Hát én ezt nem hiszem el..." Próbáltuk egymást és magunkat nyugtatni, folyamatosan a neten lógtunk, írtam Nyumnak, aki MKE-s, és Heninek is, aki Egerben tanul, hogy ott mi van... Eliszon visszament a saját szobájában, majd mikor nyomasztóvá vált az egyedüllét és a bizonytalanság, megkértem, hogy jöjjön vissza.

Yume megkapta viszonylag hamar az emailt, Heniéknek meg kolis gyűlést is szerveztek, úgy tűnt, csak a Debreceni Egyetem hallgatóit és dolgozóit hagyták ki az információáradatból, amit szerintem akkor este mindenki tapasztalt. Idegörlő órák, egymással szemben ültünk és felváltva káromkodtunk és mutattunk kiszivárgott pletykákat, más egyetemeken tanuló ismerősöktől érkező híreket, kínunkban meg már mémeket is. Fél 11 körül a rektor végre valahára elküldött egy p*csahosszú emailt arról, amit eddig is sejtettünk: egyetem bezár, kolisok haza, tavaszi szünet, aztán online órák, de hogy nálunk hogy, mikor az órák 80%-a gyakorlat, az jó kérdés. Jó, akkor hát mi sem maradunk ki a jóból, gyors zuhany után On My Block nézés.

Egyszer csak a csoportban írják, hogy a grammtanár meg akarja íratni a csütörtök 8-as csoportjával a ZH-t. Eliszon ismét síkidegen jött, hogy hallod ez már megint mi. Ez most komolyan mit gondol. Na mindegy, akkor megyek és átnézem...

Reggel hatkor úgy pattant ki a szemem, hogy rögtön bevillantak a tegnap eseményei és te jó ég, ez most megtörtént? Barbi kisvártatva visszajött, otthon intézett ügyeket, most meg bejött a HAK-hoz és összeszed pár cuccot, ami otthonra kell, bár fogalmunk sincs, meddig, mikorra, hogy pakoljunk, mit hagyjunk itt. Minden olyan hirtelen jött.

Eliszon fél tíz körül gúnyos grimasszal az arcán jött a folyosón, hogy tele van az egyetem katonákkal meg minden és kérdezgetik az embereket, hogy mit keresnek itt. A tanár megijedt, nem akart semmi illegálisat csinálni, inkább nem írat ZH-t. Remek, megérte bemenni.

Hát, Barbi, ebből HAK sem lesz.

Anya fuvarral ötre értem jött, mert mondtam, hogy sok a cuccom. Ha már kocsival voltunk, hát benéztünk a Pennybe. Liszt sehol, egyetlen viharvert kilós kristálycukrot sikerült kimenteni.

Péntek. A nap már a végéhez közeledett, új a helyzet, még örültem is, hogy nem kell hallásértést gyakorolni órán, öcsém meg annak, hogy itt a hétvége. Aztán este nyolckor bejelntik, hogy az általános sulikat is bezárják hétfőtől. Rendben, már megszoktuk az új híreket, hogy minden percben változik a helyzet. Csak a tanárok jártak végig az eszemben, hogy azta, egy hétvégéje sincs, mielőtt kitörne az online oktatás, és akkor szervezze meg. Még az egyetemi oktatóknak is egy hét állt rendelkezésre...

Szombaton este írt egyik csoporttárs a messengeres csoportba, hogy a Campus kolit ki fogják üríteni, kiköltözés lesz, mindenki menjen a cuccáért... Éjfél után meg is jön az email a mi kolinktól is, amit a hvg.hu este 11-kor már megosztott. Vasárnap, hétfő és kedd a kiköltöztetés.

Újabb fuvarrendezés, beszólok Barbinak, hogy lesz hely nálunk, menjünk. Háromnegyed órányi pakolászás és szemétkivitel után szoba úgy néz ki, mint mikor beköltöztünk, Húsz perc alatt elbúcsúztunk Eliszontól, és ekkor fogalmazódik meg bennem, hogy most a nyár eleji nagy "gyere, sírj a vállamon, majd szeptemberben találkozunk (khmm reméljük)" időszakot előrehoztuk március idusára. Mint amikor valami nagyon hirtelen ér véget és te csak kapkodod a fejed, hogy ez most komolyan megtörténik? És épp velem?

Mikor leadtuk a kulcsokat és a kolis kártyákat, mintha az egyik kezünket adtuk volna át a gondnoknak. 

Azóta itthon szenvedek és vegetálok. Sokkal kevesebb szabadidőm van, mint rendes suliidőben: mivel otthon nem nagyon figyelek arra, hogy úgy keljek fel, hogy beérjek a reggel nyolcas Germán népek órámra, és csábító az udvar meg a terasz meg a könyveim meg a laptopom, ami nem a hatalmas kolis íróasztalomon, az örökös tanuló-, lolozó-, netflixező- és lyukasórában ebédlősarkom közepén hever, nem is nagyon tudom rávenni magam, hogy mint egy home office-ban dolgozó ember, pontban nyolckor megjelenjek a reggeli kávémmal a gép előtt és folytassam, ahol tegnap abbahagytam. Van olyan tantárgy, aminél hirtelen háromszorosára nőtt a követelmény, minden héten beadandó, stb. És tudom, bármire is foghatom, mégis muszáj lesz valami ilyesfajta magatartást folytatnom, mert valahogy vizsgázni is kell majd egy hónap múlva, vagy legalábbis valamit le kell adni, hogy értékeljenek a tanárok. Ó, és a szakdolgozati témát is le kellene adni, persze emailben...

Én eléggé csendes, introvertált emberke vagyok, akinek kb. minden nyara azzal telik, hogy gépezik, olvas, simsezik, lolozik, énekelget, filmezik és sorozatozik meg kitölti azt a bizonyos kívzt, hogy milyen kenyér lenne. 

De ez már nekem is sok. 

Nyáron legalább tudok találkozni néha a barátnőimmel egy-egy Motkó-féle keretein belül vagy átmegyek Lugosra vagy Nyume jön át... És ez most esélytelen, szóval igen. Sok. Mindenesetre tudok olyan emberről, aki sokkal jobban megsínyli. Például Other Heni, aki március 22-én szeretett volna férjhez menni...

Legalább rendbe raktam és aktualizáltam a polcom dekorációját, felkerültek az angliai dolgok (csokispapír, kajajegy, karszalag, HP-s jelly beans-es doboz).

Fogalmam sincs, mikor lesz vége és milyen hatással lesz ez a helyzet mindenre. De már néha úgy istenigazából a faszom is kivan, ha meglátok egy posztot vagy hírt a COVID-19-ről. Néha még akkor is, ha csak egy mém.

Aktuálisan hallgatott szám (már vagy századjára, miközben a bejegyzést írom, egyébként szerenádon énekeltük - annyira sajnálom azokat, akik idén mentek volna, és most nem tudnak...):

Én nem mondom, hogy sztéjhóm. Csak annyit, hogy okosba ne sztéjhóm. Nem azért szopok most meg eszem az ideget, hogy felelőtlenkedj. Meg mások se.

England, here we come!

Akárhogy is sül el, a  július 3. örökké piros betűs ünnepnap lesz számomra.

Történt egyszer ugyanis, hogy Fló írt nekem egy csoportbeszélgetésünkben, hogy az egyik tanáruk mesélt egy programról, ahol fesztiválokon lehet dolgozni, Angliában. Kérdezte, hogy nem mennék el vele, én meg dacára annak, hogy a koliban még az eduroam wifi is elszállt, kevéske mobilnetemmel kutatómunkához fogtam, hogy mégis mi ez a cucc. Aztán most ott tartunk, hogy pár vita és alákavarás után, de véglegesen és ténylegesen másodikán felutazunk Pestre, majd harmadikán megyünk Angliába.

Sose voltam még külföldön, gec.

Minden tekintetben kimozdulok a komfortzónámból és több olyan dolgot tapasztaltam meg már most indulás előtt, amiket eddig még nem. Skype-os állásinterjú, első munkaszerződésem, pénzváltás, válogatás hálózsákok között, emagról online rendelés, stb. Emellett vár rám egy valszeg kimerítő 32 órás buszút, aminek a végén én már azt fogom gondolni, úristen, menjünk haza, aztán a munka, londoni városnézés, angol reggelik, sakkozás a fonttal, sátrazás és egy csomó-csomó idegen. De egyelőre nagyon várom és majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

Pár szó még az életem jelenlegi állásáról: egyetem, germanisztika, koli. Első vizsgaidőszakom (két vizsga, két négyes) sokkal jobban sikerült, mint a második (alapvizsgán kívül szintén két vizsga, egy nem sikerült, a másik hármas), viszont második nekifutásra már meglett az alapvizsga is egy kielégítő hármas osztályzattal, amivel tökéletesen elégedett vagyok, tekintve, hogy sokan a csoporttársaim közül vagy nem is mehettek el, mivel nem volt meg egy tárgyuk (leginkább grammatika), vagy nem lett meg az egyik írásbeli vizsgarész ( szintén leginkább a grammatika, igen, itt ez a nagy mumus). Pont tegnap tudtam le az egész szarságot, és most örülök, hogy már azzal sem kell törődni, így Anglia töltheti ki a gondolataimat.

Emellett voltam K-DAY-en Debben, volt társaságom (Ritsu meg két csaj, akit ő szedett össze még régebben egy más kpop rendezvényen) meg találkoztam Ribi Rambóékkal meg Áronnal is, viszont kicsit kívülállónak éreztem magam, ugyanis nagyon kevés koreai zenét hallgatok már. Múltkor noha tartottam maratont, az Block B-re és még pár régebbi dalra korlátozódott, kb 2015-ig. Úgyhogy mikor mindenki felsikoltott (néhány visszafogottabb ember meg mosolygott és csendesebben örült) egy dal hallatán, én csak néztem, hogy "emmegmi".

OSzAKE idén kimarad, mert Anglia alatt van, úgyhogy max jövőre. de nem tudom. Valahogy egyre kevésbé a fanság miatt. mint inkább a fiatalságunk (mintha egy nyolcvanéves vénasszony lennék xd) és a sok emlék miatt térnénk vissza. Persze jönnek újdonságok mindig, de... nekem nem ugyanaz.

Ennyit tudtam most hirtelen, zsongok. xD Vigyázz, Anglia, hamarosan találkozunk!
Aktuálisan hallgatott dal:

Erről mindig az a bizonyos halloween-i megyós bentalvás jut eszembe. :3

Kurvára nem szoktam ilyet, de...

Ennyi, kész. Elegem van,  betelt a pohár.  

Kibaszottul felbasztam az agyam. 

Ismerős az érzés, mikor van majd' egy évtizede egy barátnőd, de elviselhetetlen az anyja? Mert nekem eddig is egyértelmű volt, de most tényleg elegem van.

Ad1. Semmi, ismétlem semmi köze a családomhoz. Ahhoz sincs semmi köze, hogy ki él velünk. Egyébként meg komolyan ő kidobna az utcára egy 60 éves öreg bácsit, akivel ezelőtt 10 évet élt és semmi baj nincs vele, viszont nincs hova mennie? Mi szeretjük Laci bácsit (aki mama párja volt) és segít anyagilag is meg itt volt Levivel, míg egyedül volt, és kisebb volt, emellett a macskákat is eteti. Kölcsönösen, szimbiózisban elvagyunk egymás mellett és komolyan, semmi baj nincs vele.

Ad2. Semmi, megintcsak ismétlem, KURVÁRA semmi köze ahhoz, hogy néz ki a portánk, hogy néz ki a lakásunk. Amikor az embernek megélhetési gondjai vannak, és az ember a saját pénzéből ajánl fel az anyjának X összeget, hogy hó végén kijöjjünk 0-ra, akkor majd pont egy újrafestésen, lomoláson meg fűnyíráson fog járni az esze (mindemellett se fűnyírónk nincs, anya a múltkor leégette, se kaszánk, se sarlónk, de ha magácskát ennyire zavarja, akkor lehet kölcsönadni, vagy ha ez derogál, befogni és ignorálni).

Ad3. Elhíztam. Ezt látja, aki rám néz - de van ehhez köze? Hát peeeersze hogy nincs. És nem kell, míg ott vagyok, háromszor megjegyezni, köszönöm a felvilágosítást, én is látom.

Ad4. Fejezze be ezt a kibaszott autoriter nevelési módot és kezeljen szépen egyenrangú felnőtt módjára nem csak engem, hanem a lányát is. Nevelni egy 20 éves embert nem hogy nem tud, de inkább csak azt éri el, hogy lenézik és megvetik és az első adandó alkalommal lelép az illető. Tudom, ha most ezt megírnám neki (és márpedig meg fogom, de még várok vele, mert az időpont cseppet sem alkalmas), akkor az lenne, hogy "taknyos kölyök, mutass némi tiszteletet!", de egy ilyen nőt akkor se tisztelnék, ha maga lenne a brit királynő, másrészt 20 éves vagyok, felnőtt ember, már én intézhetem a dolgaimat és kinyilváníthatom a véleményem és fogom is.

Ismétlem.

HAGYJON BÉKÉN ENGEM ÉS A CSALÁDOMAT, PORTÁMAT, SÚLYOMAT. NEM AZ Ő BARÁTNŐJE VAGYOK, HANEM A LÁNYÁÉ - ÉS NE FÉLJEN, ÉN A KÜSZÖBÉT SOHA NEM FOGOM TÖBBÉ BEPISZKÍTANI A "RÜHES, TETVES" (SIC!) LÉNYEMMEL. TOVÁBBÁ NE AGGÓDJON, NEM KELL IDE SEM JÖNNI.

Rentelek

Nos, igen. Mai fiatal vagyok. Amikor én születtem, a tévé már bőven színes volt, minden nap volt adás és ekkor indult hódító útjára a mobiltelefon, az internet és a számítógép. Mondhatni, digitális bennszülött vagyok. Életem szerves részét képezi, mert így minden nap tudok mondjuk beszélni a *GLUGGY*-osokkal, lolozni Flóval meg Yummal, angolul Coco-t nézni, ezután és emiatt rákeresni Frida Kahlora, zenét hallgatni, Cigánykaravánt olvasni, blogolni. Nem vélem úgy, hogy függő lennék, de azt se, hogy amennyiben hirtelen ez eltűnne az életemből, nem érezném magam megfosztva.

Azt is elfogadom, hogy nem minden fiatal ilyen és nem pont erre használja a technológia adta lehetőségeket, de amit rühellek, az az általánosítás. Már egy sóhajtás, hogy "ezek a mai fiatalok...", megspékelve egy lemondó fejcsóválással, ki tud kergetni a világból. Tényleg, igazán sajnálom azokat az embereket, akik minden egyes 14-22 közötti fiatalt egy nagy, kezelhetetlen és éretlen masszaként látnak. A továbbiakban FB posztokat és kiakadásokat szeretnék sorra venni, és azt, miért nincs fingja se a mai 40-50 éves korosztálynak, hogy van kivétel.

1. Mostanában nem szoktam hallani, hogy valaki muterként emlegetni az anyukáját, de még a népszerű ősök megnevezés se gyakori. Mi anyumnak, anyának szólítjuk.

2. ???????? Oké, felelőtlenek vagyunk mi, fiatalok... de azért EZ MI?! Részeg egyszer nem voltam még életemben (tudom, ez nem túl átlagos), apámnak nincs kocsija, nincs jogsim, és nem öltem még póknál nagyobb lényt! És ha valaki részeg, miért egyenes következmény, hogy megöl két embert?!

3. A Bakugan egy shounen (12-16 éves fiúknak gyártott) anime, és nem vágom, mi az, ami miatt kifogásolható egy kártyajátékos mesesorozat. Ennyi erővel az X-Mant, a Pókembert meg Batmant is cseszegessük már, hisz nem 150 éves!

4. Én senkivel se "keménykedek". Néha, ha jogosnak érzem, elmondom, miben téved a másik, de nem hiszem, hogy ezt "keménykedésnek" hívjuk. Szimplán érdekérvényesítésnek.

5. Az én elképzelésem: szenvedély, odaadás és BIZALOM. És persze beleegyezés.

6. Áá, szóval ha egy felnőtt azt mondja, telefonozás helyett olvassak, akkor én bezárom szépen a böngészőt, ahol a MEK-en meg volt nyitva A kis herceg, és leemelek a polcról mondjuk egy HP kötetet... ? Biztos mindig igaza van a felnőttnek?

7. Én apával gyakran stoppoltam, és gyanítom, hogy a mai világban egyedül nem vették volna fel. Az ember fél a másiktól, hogy kirabolja, ellopja a kocsit, megöli, eladja a veséjét. Szép szokás meg gesztus, meg minden, de ezt nem nagyon lehet manapság csinálni. Amúgy én is szívesen utaznék. De szeretek neten doublekillezni is. És? 

8. Nem, még mindig én vagyok a hülye.

9. Ha unatkozom: felmegyek merengőre, olvasok. Megnézek egy filmet vagy egy TVD részt, angolul, hogy gyakoroljam a nyelvet. Beszélek a barátaimmal, ritkábban át is megyek hozzájuk. Hallgatok zenét, kutatok a neten, simsezek, lolozok. Kimegyek macskázni, kifekszem a diófa alá. Flóék rajzolnak, festenek, Ritsu szeret fotózni is. Én rühellem a horrort, ki tud akasztani, bár a vámpíros szívkitépést már jól bírom. Mintha nem lehetne mindkettőt egyszerre.

10. Ezzel félig-meddig egyet tudok érteni, mert sok fiatalnál jobban előtérbe kerül a kinézet, mint a tehetség: nem azt hallom, hogy óó, XY-nak milyen jó hangja van, hanem, óó, nézd milyen cuki. De az én egyik sztárom pl tud zongorázni, másik tekerőlantozik, a harmadik faszán játszik dobon meg gitáron, a negyedik hegedül és táncol. És esetleg hangja is van. És nem is néz ki rosszul. Nem csak Deák Bill Gyula lehet tehetséges, hanem egy Jonathan Young vagy egy Lindsey Stirling is.

11. Rühellem Alekoszt.

12. Nem vagyok ez a kategória, ott a profilképem is alul, a bloggeres profilomnál. Nem gondolnám, hogy kurvás és jellemtelen. Még csak a ruhám se kihívó, a megyós pólóm van rajtam. xD

13. Oké, átsétálok én is mondjuk Debrecenbe a barátaimhoz, csak adj mondjuk 7 órát. Meg két újraélesztést és lábcserét. 

14. Olyan emberrel nem csetelek, akit nem ismerek meg az utcán. Kb 5-6 állandó van, meg néhanapján egy-egy régebbi ismerősöm.

15. Nem élek iPhone-nal, BMW-vel, csupán a csipszaros internetem kell a felsoroltak közül. Nem értem, miért nem közvetíthet értéket egy világméretű hálózat, ahol megannyi lehetőséged van.

Jön a második, huhúú! :33 Oké, ez inkább olyan 90-es évekről való visszaemlékezés, de bosszant, hogy úgy tesznek, mintha ez valami elit klub lenne, egy titkos társaság, mindenféle rituáléval. Szerintem megnyomom azt a lájkot:

Amin szabályos röhögőgörcsöt kaptam, az a kézzel írt házi dolgozat. Erre mindenki emlékezni fog, mert mindig volt, van és lesz egy olyan tanár, aki el nem fogadja az összeollózott, wikipédiáról kimásolt cuccokat. A másik meg az, hogy én például nem tudtam megírni nem egy dolgozatot gépen, mikor úgy kellett volna beadni, mondjuk koliban vagy épp otthon a szünetben net és gép hiánya miatt.

Sok dologra emlékszem kiskoromból, mint a floppyra, magnóra felvenni valamit, a videótékára, a kazettának kitörni a pöckét, fényképet nézegetni (ma is szoktam), TV macira, aki amúgy még mindig megy az M2-n, szal még öcsém is fog rá emlékezni. Aztán. Nem értem, miért baj, ha tudom, mit csinál és gondol a barátom. Szeretem tudni, szeretném, ha megosztaná velem, ha problémája van, és tudnék segíteni. Azt meg különösképp áldásosnak tartom, hogy nem kell megjegyeznem telefonszámokat, mert a számmemóriám brutálisan alulfejlődött. Emellett még mindig szeretem a tájat nézni, ha utazok, de közben zenét hallgatni is jó. És begyújtani is szoktam. Meg levelet feladni és kapni...

Ez meg a legújabb: http://hildasagok.blog.hu/2018/06/09/egy_elrontott_generacio (ingyenreklám)

Kedvencem itt is ez:
"A mai fiatalok igen nagy része nem akar tanulni, mert feleslegesnek látja. Bármiféle információra van szüksége, az okostelefonjához nyúl. Bár nem az információszerzés a fő célja a legtöbbnek."

MIÉRT BAJ, HOGY VAN EGY ESZKÖZÖM, AMIVEL KB MINDENT MEG TUDOK TALÁLNI. ISTENEM. Gondoljuk csak el, ha én szeretnék Frida Kahloról olvasni, és nincs internetem, telefonom, akkor menjek el egy könyvtárba, ami nem a falusi könyvtár lesz az iskolában, mert ott nem hiszem, hogy bármit is találnék. Vagy keressek itthon? Hol kezdjem? A Rejtő-regényeinkben? A HP-kban? Iskolai tankönyvekben? Jókainál? Engem csak pár szó és kép érdekel egy mexikói festőről, meg hogy kivel kavart (amúgy Trockijjal, tök érdekes), és az én kurva anyámat, mert hálás vagyok, hogy ezt néhány kattintással vagy érintéssel elintézhetem. Az isten szerelmére, törődjünk bele: a könyvek nem a tudás kizárólagos letéteményesei.

Aláírom, hogy nem mindenki erre használja, de erről meg nem az az átok okostelefon tehet, hanem TE, kedves szülő, mert nem úgy nevelted gyermeked, hogy kíváncsi legyen, hogy utánanézzen, hogy szeressen tudni dolgokat. Nem olyan közösségbe került a mai fiatalod, ahol az alap neveléseid továbbfejlődhettek.
A másik meg. A mai idősebbeken ugyanúgy látom ezt a mobiltelefonos jelenséget, amit kizárólag a mai fiatalokra vetítenek rá. Nem egy szülőn látom, hogy szintén nyomogatja a telefont, megosztja, ha elmegy a gyerekeivel plázába kínaizni, koncertet vagy jégesőt vesz fel élőben, lájkol, osztogat, chatel. A kisebb gyereknél is. Minden korosztálynál. Miért kell akkor csak a mai fiatalokat cseszegetni?

Aztán...
"Ennyi pénzért én nem dolgozom… - hangzik el nem egyszer."
Könyörgöm, az ember szétszopja magát, hogy legyen egy diplomája, aztán minimálbérért alkalmazzák? Hát még jó, hogy nem akar így ott dolgozni... gondolom azt elfelejti hozzátenni a cikkíró, hogy a mondat folytatása így hangzik: "inkább megyek külföldre".

"Ez a generáció nem látja a többi embert. A társait sem, csak a virtuális világot. Lassan elfelejt beszélni, mert jelekkel fejezi ki magát a telefonján. Nem akar helyesen írni, nem akar beszélgetni, nem őriz emlékeket, mert neki csak a pillanat számít. Még azt sem állítom, hogy a mában él. Talán csak az adott pillanatban. Amit persze azonnal megörökít, pedig szánalmasan lényegtelen, hogy hogyan néz ki egy mosdó tükrében vagy, hogy szép-e műkörme. Ha nem kap elég lájkot, könyörög érte. Még jó, hogy Dunának nem megy."

Jajj, megérkezett ismét a telefon és a "jelei". Nem igazán értem azt se, hogy miért baj, ha használok egy-két szmájlit ahelyett, hogy leírjam az alábbi mondatot így: "Még csak a ruhám se kihívó, a megyós pólóm van rajtam. Úgy érzem magam a mondandómtól, mintha most teli szájjal kacagnék, miközben a szemeimet összeszorítom. <xD>" A "nem akar helyesen írni" számomra bicskanyitogató, mert iszonyú kényelmetlenül érzem magam, ha nem tudom, hogy kell valamit leírni. És hogyne akarnék emléket őrizni! Akkor nem írnám ezt a blogot.

"Nagyon kevesen motiválhatók. A legtöbb fiatal céltalanul tengeti az életét és semmi, de semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson a jelenlegi állapotán. Nem akar többet, nem akarja a világot megváltani, nem vár semmi különlegeset az élettől. Kiveszett belőlük a hit. Annak hite, hogy a világot mi formáljuk, alakítjuk és változtathatjuk is meg, ha úgy adódik."

Anno tanulásra hogy motiváltál egy gyereket? Tanulj, legyen diplomád, ne végezd közmunkásként, legyen jó állásod. De ha ma azt mondod, hogy legyen diplomád és minden rendben lesz, hazudsz. Nincsenek olyan munkák, ahova te fixen kelleni fogsz, és manapság nem csak tanár, ügyvéd, orvos, fodrász, kőműves valaki. Olyan szakmák vannak, amiknek nem is tudom a nevét, csak ilyenekkel dobálóznak, hogy ájtí meg háer meg a tököm tudja, de nem mondja senki, hogy ez milyen terület, milyen irány, milyen képzettség kell hozzá... Ha azt látja a gyerek, hogy a szülője, mint óvónő, gyári munkás, vagy tanár nem érzi azt, hogy legalább ember a munkájában, az nem ad sok motiváló erőt.

Nagyon gyönyörű gondolatokat lehet egyébiránt olvasni a hozzászólásokban, személyes kedvencem:

"Lelki szemeimmel magam előtt látom, mit kaptak volna az első írástudók a cikkírótól: "Nem beszélnek, csak jeleket karcolgatnak az agyagba, micsoda idióta, lelketlen egy generáció! Nem húzzák szépen a kőtömböket a piramishoz, hanem gurítják valami kerek izén. Lusta disznók, nem tudják ezek, milyen az igazi munka! 
Nem viselik el, hogy jól megkorbácsolják őket a felügyelők, inkább saját maguk szeretnének dolgozni, szégyen és gyalázat, puhány egy korosztály! A nagyapám is rabszolga volt, mégis 28 éves koráig élt, nem is értem, mit elégedetlenkednek ezek a kis taknyok!" :D"

Nagyszerű a párhuzam, és ilyenkor jövök rá, hogy nem tudok szépen fogalmazni. xD

Na jó, ennyi elég legyen már a rantből, már nagyszerűen lenyugodtam, jót fogok aludni.
Aktuálisan hallgatott dal:

Nekem ez lett a kedvencem most a Cocoból. :33 ESKÜSZÖM MEGTETSZETT A SPANYOL NYELV, GOD.

Álom, álom, esős idő

A *GLUGGY* tagokkal rendszeresen megosztjuk, mit álmodtunk az éjjel (vagy épp délelőtt, délután, este, hajnalban, ki mikor szundít el vagy szokta meg az alvást), és Yuméval úgy döntöttünk, ezek közül is kerül bele pár a tervezett "Oltási kiskönyvünkbe", ahova ilyesmiket fogunk berajzolni:

És persze az álmokat, amikből hoztam egy csokorra valót a legviccesebbekből, legkreatívabbakból, legmenőbbekből. Mert olyan is akad. De többségében mérhetetlen faszság az összes. xD Meg inkább rövidebbeket válogattam be. A legtöbb agyhalott álom Yume tudatalattijából származik, de a többiek is szép számmal képviseltetik magukat. Néhol megpróbálom kijavítani az elgépeléseket, de biztos marad benne pár.

1. Olyat álmodtam

A lényeg az, hogy wowban voltam, mint élő ember

És utaztunk, és mondta az egyik emberke, hogy Gabriel a cigánykaravánból (HPs fanfiction, imádjuk :33) vett egy tekercs lyukasztós vonatbérletet 12 forintért XDDDDDD

2. Aztán meg azt, hogy elmentem egy boltba, vettem szőlőlét és kamillás öblítőt, de arra azt mondta a pénztáros, hogy ne vegyem meg mert kurva szar íze van XDDDDDDDD

3. Fuu, én olyan agyfaszt álmodtam

Anyával valami boltban voltunk, ahol le lehetett vásárolni valamit

És utoljára kukit vettünk: kérdi a pénztáros, milyen ízűt, cseresznyést, barackost stb.

És erre elővesz egy unikornisos kukit XD én meg így: AZT KÉREM

4.  azt álmodtam, hogy a hűtőben tartott sajt egy élőlény, es szomorú mert nem esszük megfele

5. azt álmodtam, hogy farkam van és megnézem, mennyi idő alatt erektál... XDDDDDDDDD (még mielőtt bárkit meggyanúsítanátok, ez én voltam... ne kérdezzetek semmit xdd)

6. ughh én kolival álmodtam, a beköltözésről XDDD faszság volt

tele volt az ágy feletti szekrényem félkilós, zöld kenyérrel XDDDDD a többi szekrényemre meg ilyen cuccokat pakoltak, ami a csoport szekrénybe nem fért be XDD és reklamálni akartam a tanárnak hogy ezek mi a faszt keresnek itt...(... )es Heniek permetezovel a hatukon mentek valamiféle próbára...

uh meg Adri úgy jött be, hogy imádja az új szőlőzsírját és megint rákapott erre a márkára meg olyan jó illata van xD

7. Jó, de nekem most jut eszembe, hogy azt álmodtam, sétálunk ott a b épület és az általános között, és Fló egyszer csak megszólal, hogy "mennyi kesudió hullik a fákról"

8.  Azt álmodtam, hogy ilyen nagy, tücsökméretű tetvek voltak az agyamban, és csak úgy lehetett őket kiirtani, ha sütőtökös pitét szórsz rájuk...

9. Azt álmodtam 134% -ra töltött a telóm xddd

10. Azt álmodtam valakinek van magyar photoshopja... és azt mondogatja, az az eredeti, de én meg magyarázom, hogy photoshop nincs is magyarul....

11.  azt álmodtam, hogy V meg akar ölni a zuhany alatt…

12. Azt álmodtam hogy BH (egy magyar és töri szakos tanár a Megyóban) németül tanította az irodalmat mert a német számára az alap intelligencia része volt. XD

13. Am gyerekek azt álmodtam, hogy már ötödik éve vagyunk amazon képzőben! :3 és mi kitűnők voltunk egész idő alatt ezért mi voltunk az "elitek".  

Olyan volt mint a katonaság, csinosak, sportosak voltunk és küldtek minket bevetésre, de az konkrétan nem volt az álmomban, csak a laktanya :3

Meg volt valami kamion amit anyával vezettünk...nem is tudom honnan jött ez az álmomba... 

(...)

Amazonokká tettek minket és nem vágathattuk le a hajunkat

A kikèpzőnknek nagyon szép sötétbarna segg alá erő copfja volt :3

14. én meg azt álmodtam nem rég, hogy lovagi torna volt az udvarunkban és volt egy fekete páncélba öltözött kibacott helyes lovag, aki nekem ajánlotta a győzelmét aztán megkérte a kezem

(ez olyan édes :33 sajnos nem én voltam az álmodó)

15. eszembe jutott, mit álmodtam XDDDDD lolon Csikivel veszekedtem azon, hogy a csapatnak összesen van-e egy liter manája XDDDDD

16. Gyerekek...azt álmodtam, hogy Fló mutatott egy képet Sugáról egy koncerten és ott teljesen látszódott, hogy ilyen folyósan hájal a hasa xD és meg itt fangörcsöltem, hogy neki még az is jól áll, és nem zavar és nagyon tetszik hogy ő nem hagyja magát besorolni az átlagos idolok közé azzal, hogy kockahasa van.

Még van egy csomó, Wordben egy oldalas álomleírást is találtam különböző csoportokban. És még ezek csak azok, amiket én találtam csoportokban és privát beszélgetésekben, még pl Fló-Yume, Ritsu-Heni között is lehetnek... gondolom. xD

Összességében büszke vagyok a *GLUGGY*-unkra, hogy ilyen kreativitással rendelkezik. xDDD

Pár szó rólam és az életemről jelenleg: itthon vagyok, szabadidőm (vagyis konkrétan időm; nem kéne megszokni x3) nagy részét az ágyamban, gép előtt, illetve mosogatva töltöm. Elcserélt lányokat, Vámpírnaplókat nézek, néha (szigorúan angolul, ha van lehetőség rá) filmet vagy mesét nézek, legutóbb a Herkulesre és a Perks of being a wallflowerre esett a választás. Még mindig gyűlölöm, hogy a németek nem gondolnak a nagyothallókra vagy a nyelvtanulókra és nem csesznek oda semmiféle feliratot. Anélkül konkrétan nem értem, amit hallgatok... Ha szépen, szlengek nélkül beszélnek, alig van pár ismeretlen szó, de nem ez az általános. x3

Még kaptok pár screenshotot, örüljetek. :3 Bizonyítékok, hogy Yuméval egy rugóra jár az agyunk:

Ezen kívül szólóban:

A teljesség igénye nélkül.

Aktuálisan Potter Albertet hallgatok, mert mi mást csinálnék hajnali háromkor, mellettem egy macsekkal, akit sosincs szívem kitenni... De ha zenét hallgatnék, valszeg...

Tekerőlant for lájf!

Hiányzik

Gondoltam írok most egy kicsit, már tervezem egy ideje, csak nem tudom, miről kéne beszámolnom. xD Semmi sem történik, ebbe egy kicsit bele is untam és kezdek egy olyan lehangoltságba esni, amit akkor érzel, ha céltalanul tengődsz és minden egyes nap ugyanazt a nagy semmit csinálod. Mondjuk próbálok az internet és a gép adta lehetőségekkel élni, beszélgetni a többiekkel, pl Yume meg Fló voltak is itt azóta. Előbbivel még erdőztünk is hosszú idő után először. nagyon kellett már. :3 Flóval meg nosztalgiáztunk egyet... igen.

Hiányzik az elmúlt három év.

Ugye öcsém is most hatodikos, hamarosan suliválasztás, a következő év végi jegye már beleszámít a felvételibe, ráadásul mivel anya most 6+2-ben, három műszakban dolgozik, képtelen annyi figyelmet szentelni a gyereknek, amennyi szükséges lenne, így a jó irányba terelés egy része rám hárul. És hát felhozódott, hogy miket szeret, merre orientálódik, hogy szeretné. Amit fáj látni, hogy egyáltalán nem szeret suliba járni, úgy szívből rühelli, pedig... Ráadásul mondta, hogy nem akar kolis lenni.

Rosszul esett ezt hallani őszintén, mert nem marad túl sok és túl sok jó lehetősége, ha bejárós lenne, pláne nem olyan, ahol valamennyire az ő érdeklődésének megfelelő szakot tud választani. Nekem a nyelvek szeretete miatt kissé könnyebb dolgom volt, de róla elképzelni sem tudom, mit szeretne. Oké, általános tagozatra mehet 10 km-re is... de a Kállóban és Debrecenben szerzett tapasztalataim azt mutatják, nem feltétlenül fizetődik ki, ha közelebbre bejárós valaki, miközben távolabbra vágyik, és simán megkaphatja azt.

Mostanában veszem csak észre, mennyit adott, mennyit tett a személyiségemhez a koli. Máshol és máshogy aligha kaphattam volna esélyt arra, hogy az önállóság alapjaira szert tegyek. Eleve első héten még szerdáig Zsófiéknál aludtam, aztán az apuja segített elintézni, hogy úgy jöjjek haza, hogy "helló, kolis vagyok". A kajáról kellett gondoskodni, be kellett illeszkedni a szobába, a szintre is némileg. Bevallom, másodjára már minden sokkal könnyebben ment, mert Fló rengeteget segített. Kállóval már nem ez volt a helyzet.

Az első egy-két hónap borzasztó volt. Aztán meg felváltva gondolkodtam, hogy most épp a suliban vagy a koliban érzem rosszabbul magam. Nagyon megbénított a sok ember, az, hogy teljesen idegen vagyok, és olyan tévképzeteim támadtak, hogy van egy kialakult légkör, egy közösség, ahova semmiképp sem férek be, és az én helyem rohadtul nem itt van, hanem még az általánosban, ahol Yume meg Fló van. Minden olyan rideg, idegen és rossz volt, az igazgatónak a hangja, a hangosítás, a himnusz is másképp szólt, mint ahogy hozzászoktam, és ezt is utáltam. Kínosan, small talkkal kezdtem ismerősöket gyűjteni, mondataim kötőszava lett az "olyan, mint a régi sulimban" kifejezés, és félév után kezdtem el elhagyni a görcsös ragaszkodást a múlthoz.

A második évben sem csitult viszont a vágy, hogy Flóékkal legyek, ők is elmentek gimibe, új barátokra leltek, az animéseket én is próbáltam megismerni, nyitni feléjük. Emellett az osztályban nem nagyon voltak jók a kapcsolataim, én voltam a csendes lány, közeli barátok, sokszor akár padtárs nélkül. Otthon sem mentek tökéletesen a dolgok, ez a szocializáláson nem sokat segített, de a koliban legalább már nem voltam egyedül. A fő probléma a jegyeim voltak, meg hogy sok volt már a német nagy óraszámban meg az összes többi tantárgy egyszerre. November környékén fogalmazódott meg bennem, hogy át kéne menni a Medgyessybe, egy kósza ötlet után. Aztán összejött, és akkor már ezek után minden simábban ment.

Debrecenben végre azt kaptam, amire szívem mélyén vágytam nyolcadiktól kezdve, csak akkor még féltem, Nagykálló is megrémített. Tizedikben szembesültem azzal, hogy a kétemeletes koli lópikula, a negyedikre már valami felmászni az utazóval. Hogy a Györffyben TÉNYLEG teltház van, nincs olyan négyágyas szoba, ahol sokáig csak hárman laknak. Hogy tényleg idő, mire eljutsz a suliba és nem csak rá kell kanyarodni a másik folyosóra. Hogy lehet némileg modernebb és kényelmesebb egy koliszoba (és akkor a legrégebben felújított emeletről beszélek). Volt egy szar wifi, ami néha egész jó volt, ha három előtt vagy éjfél után használtad. Volt függöny a zuhanyzóban (nem viccelek, Kállóban nem volt), bár meleg víz csak akkor, ha a másik ember is nyomta a gombot; nyilván a trükközés az kellett. Volt éjjeli lámpa MINDEN ÁGY FELLETT. Volt egy fantasztikus szobaközösségem kicsit több, mint másfél évig. Végre Flórával mehettem zuhanyozni, amiről a Korányiban csak álmodtam. Minden szintnek saját mikró, nem kellett a tanáriban megmelegíteni az otthonról hozott sültkrumplit meg rántott húst. Mehettem ki kilencig, akár fél tízig is a városba, mi több, volt MIÉRT kimenni. Mehettünk Fórumba, fagyizni, kajálni valahova, sétálni, Tescóba, barátokhoz, moziba(!), bowlingozni(!) és volt kivel is. Megvolt a lehetőség mindarra, amit egy tinédzsernek ilyenkor csinálnia kéne. Nem kellett nézni a buszokat, hogy ugyan mikor indul, mikorra ér haza, tudok-e enni, tudok-e tanulni, tudok-e aludni. Azt tehettem a zsebpénzemmel, amit akartam, nem kellett beszámolni róla, ha úgy akartam, vettem drágább joghurtot vagy kipróbáltam olyan nasit, amit szerettem volna, de nem vettek nekem. Ha elfogyott a pénz, hát így jártam. A koliban lehetőségem volt szilenciumon tanulni (pár hétig kötelező is volt), akár kistanulóban is, és hiába hallja az ember az ellenkezőjét, igenis figyeltek a tanárok, hogy a szilencium valóban csendes időszak legyen. 

Oké, én teljesen megértem azt, akinek ez nem jön be, akit riaszt a gondolat, hogy idegenekhez kerüljön és úgy lakjon egy szobában. Mert nehéz, eleinte főleg, nekem sem volt könnyű. De ha elsőre nem kap az ember jó szobát, jövőre meg lehet oldani a cserét, már elég hamar körbekérdezik az embereket. Először Adri mellett egy másik elsőst kaptunk, és bár semmi gondunk nem volt egymással, nem bírta pár hétnél tovább. Sajnáltam és kicsit magamra is vettem, bár mi próbáltunk beszélgetni vele. Adri nagyon könnyen barátkozott, szinte első pillanattól fogva eldumáltunk vele és megtaláltunk egy közös hangot: pixwordsszel játszottunk az ágyán ülve aznap este. Ez is azt mutatja, hogy nem mindenki egyforma és nem is kezeli egyformán a dolgokat.

De nem szabad hirtelen feladni. Mert tényleg nehéz és tényleg bele kell szokni, de a kollégium egy óriási buli. Vannak idegesítő szomszédok, akik reggel fél hétkor egymásnak ordítanak, hogy "TAMARAAA!", vannak, akik késő este szaladgálnak a folyosón, vannak tanárok, akik belekötnek a kimenődbe, nem köszönnek vissza, rácsukják a lábadra az ajtót, indokolatlanul egyest adnak a bedugott hajvasalóért, mikor nincs első órád, és te csak kiszaladtál megmelegíteni a vizet a kávédhoz, vagy épp elkapnak a lépcsőn, mikor lesettenkedsz a barátnődhöz este tizenegykor, mert otthagytad nála valamidet. Lesznek idióták, akik e-cigit szívnak a füstérzékelős szobában és beindul a tűzriadó, és ki kell menni akkor is, ha épp zuhanyzol. Leeshet a függöny a zuhanyzóban, mert rosszul van kitámasztva a rúddal. Keresheted napestig a nevelődet, majd mehetsz le, majd fel a fiúszintre a könyvtárba az éjszakáshoz kimenőért. Bejelenthetik, hogy szünetben szállodáztatás lesz és mindent el kell pakolni meg hazavinni. Elhagyhatod (vagy épp bezárhatod...) a lakatkulcsot, és kérheted el a portástól a lakatvágót. Kutathatod a szobakulcsot, amikor felcipelted magad a negyedikre, csak hogy rájöjj, hogy a másodikra lement a szobatársad és magával vitte (és ez még a jobbik eset: gázabb, ha elvitte magával iskolába véletlenül). Lehetnek balhék, tarthatod a részeg szobatársad fejét a kuka felett, vagy épp a hátad, ha a nevelő este ellenőriz. Állhatsz kilométeres sorokat Marika néni irodája előtt, hogy kifizesd a szar sodexos kajádat, amit néha meg se eszel.

De tudjátok mit? Ettől nagyszerű. Sok-sok belsős poén alapja a "koleszos életérzés", és biztosan jobban fog ízleni az otthoni kaja, ha mondjuk egy héten keresztül a zacskós leves az egyetlen meleg étel, amit eszel, mert inkább nem vállalod a menzást. A barátokkal nagyon könnyű tartani a kapcsolatot, mert csupán egy-két emelet választ el titeket: ezt most érzem csak át igazán. És az biztos, hogy egy idő után teljesen az elmédbe ivódik a hangosbemondóban a portások és a tanárok hangja, a csengők, a hajszárító és a mikró, a csövek fura zúgása, a kistanuló ajtajának zaja, ha behúzod. És semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor ezen zajok mellett ti egy jó baráttal a lépcsőn ülve beszéltek a jövőről, az életről és mindenféle komoly-komolytalan témáról.

Igen, nagyon hiányzik.

Aktuálisan hallgatott dal:

Ha már koli, ez a megfelelő dal... <3

Havat akarok... qwq (meg cont)

Ennyi volt az első

Nem olyan poén az Alföldön lakni, mert a táj olyan, mint Magyarország maga a többi országhoz képest: le van maradva. Ha közlik, hogy esik a hó Pesten, abból a szabóccsi kölök két hét múlva tapasztal valamit, azt sem teljes dicsőségében, hanem csak gyenge utánzat képében.

Rég nem írtam, pedig lett volna időm: nem mentem szeptembertől egyetemre, és még munkát se találtam(!). Én se terveztem, hogy érettségizett munkanélküli leszek, de anya munkahelyén elhasaltam egy teszten, egy másik cég meg még nem hívott, szal fasza, egyelőre várok. Hosszabb távú tervem pedig pesten az ELTE, nevezetesen angol és német tanári szak. A jelentkezés beadva, már "csak" a pályaalkalmassági lesz.

Tehát örömmel jelentem be, hogy lett új netünk nagy nehezen, ééés ami még jobb, új gépünk is. A net már augusztus óta, a gép meg kb három hónapos, és kicsit büszke vagyok magamra, mert tulajdonképp én indítottam el a folyamatot mindkét esetben (a gépet olyan üzletből rendeltük, ahol cégek által megvett, majd rövid idő után, még fasza állapotban lecserélt gépeket árulnak garanciával, szóval nagyon is megéri megvenni egy laptopot 80k-ért, szinte újonnan, amikor eredetileg 300k volt), főleg a gépnél. Úgyhogy most van már Sims 4, GTA San Andreas, AC Brotherhood meg LoL is, szóval normális, stabil, élvezhető nettel és FPS-sel lehet csapatni. Alaposan ki is használjuk, mert Fló és Yume is mostanában jutottak új géphez, épp most hagytunk abba egy  maratont. xD Nem voltam rossz, kaptam egy S-t Morganával meg lvl 6-os tokent. :3 És volt ma két majdnem pentám Jinxszel, csak egyszer a Nami már a negyedik embert belopta, a másodiknál meg elbalfaszkodtam. XD (Nem akarok róla beszélni... xd)

Még szokni kell a gépet azért, meg hát a Windows 10-et nagyon nem szeretem. 

Sajnos még onnét se.

Aztán... 19 lettem. Igazából nagyon vegyes érzés. Amikor 19 leszel, az már nagyon nem kiskorú, nagyon más, de rájössz, hogy rohadtul nem. Korodból adódóan lennie kell valami másnak, újnak, felelősségteljesnek, de ugyanabban az ágyban kelsz fel, ugyanaz az ember a barátod, az iskola- vagy épp munkatársad, ugyanazok köszöntenek fel. Egyik pillanatról a másikra, korhoz kötve nem lehet érezni a változást, az érettséget, azt, hogy felnőttél.

A sztorimmal való haladássom hiánya zavar a legjobban most. Bekövetkezett az, amitől tartottam: nem lett ihletem a sulihoz, a kolihoz most, hogy már nem az életem részei. Flóékkal is csak néha találkozok: egyszer, még szeptember nagyon elején mentünk csapatosan lézerharcozni, mert Reni nyert 2 órát ingyen, voltunk páran. xD A többiek régi osztálytársai, a full *GLUGGY* , meg pár ismerős. Nem gondoltam volna, hogy akkora izomlázam lesz, amekkora lett, de tény, hogy baromi jó volt. :3 Emlékszem, együtt jöttünk haza Yuméval, mert nem volt időben busza, az anyuja átjött hozzánk a faluba a busz elé. Meg Tescóztunk előtte. xD

Debrecenben összesen háromszor voltam bent a lézerharc óta, mindegyik alkalommal Heninél és Othernél aludtam. Ja igen, Other fodrásznak tanul, Hen meg maradt grafikán és közösen laknak egy albérletben egy harmadik csajjal, aki orvosin van. Először csak úgy bejöttem találkozni, másodjára intéztem dolgokat is, meg Yuméval mentünk délelőtt Libribe, majd egy háromnegyed 412 szobaprogramra is sort kerítettünk (Heni azon a héten nem volt bent :c).

Egyike annak a pár képnek, amit a
szalagtűzőn lőttem

Harmadjára pedig a megyós szalagtűzőre. Enyhén fel lett kúrva az agyam aznap, anyával veszekedtem délelőtt, esett az eső, sok ember foglalt helyet a Hódosban, Bogi pedig, akihez jöttünk, nem, úgyhogy több helyről beszóltak, hogy "azt lefoglalták", pedig elvileg nem lehetett volna... ezért a lépcsőn ültünk Hennel meg Flóval. De legalább mindent faszán láttunk. xD Krisztinek is most volt... meg egy csomó olyan emberkének, akikről azt hittem, fiatalabbak... o_o

Nagyon szükségem volt a szalagtűzőre; olyannyira, hogy bekönnyeztem, mikor letették az esküt, ami a mi évünkben lett bevezetve... Akkor Henivel meg Flóval összekapaszkodtunk. :'3 Meg emlékszem, hogy mikor ott voltunk mi is, tűzés előtt, hogy utáltam, hogy olyan sokat kell állni, most meg a rendezvényen elhangzott minden szó, amit az igazgató vagy a konferálók mondtak, egy-egy nosztalgiacsomag volt, mely a lelkemet simogatta. Az tette fel az i-re a pontot, amikor elhangzott: "Aki egyszer megyós volt, örökre megyós marad!"

Con első nap, indulás előtt - con után, az Árkádban... kicsit lekoptam. xD

Visszautazva az időben: megvolt a con, alig hittem el, hogy összejött. Innen indultunk Flóval meg Yuméval busszal (a vonatig vagy nagyon sokat kellett volna várniuk, vagy nem érték volna el, nekem meg pont jó volt a 8:39-es busz a fél 11-es vonathoz), és Debrecenben a Nagyállón találkoztunk Ritsuval. Gyorsvonattal mentünk, Fló és Yume Fló rokonához Kőbányáig, mi pedig keresztanyumékhoz Herceghalomig, a Szajolban felszálló Henivel karöltve. Nagyon hangulatos volt, fülkében utaztunk, közben home-made, kinyomtatott Emberiségellenes Kártyákkal játszottunk. xD  Érdekes, hogy míg Heni, aki hetente kétszer is vonatozott, fel nem szállt, némileg halkan utaztunk a fülkében, még szerintem mosdóba se mentünk ki. Ám mikor betoppant Himitsu és lekapta  a bakancsát, majd végigfeküdt az ülés üres, Yume melletti részén, rögtön hangosabbak és járkálósabbak lettünk. xD Egyébiránt végigvideóztam azt a három és fél napot, sőt, még hétfőn is csináltam visszajövet, de mivel baromi okos módon a fos gépre átraktam mindet, feltételezném, azt a Jóistenke se hozza vissza. ._. (Egyébiránt mégis sikerült... OLYAN BOLDOG VOLTAM HÉLÓ)

Kicsivel később realizáltam magamban, hogy a tizenöt éves, pici Szoracsi álmát valósítottam meg, három évvel később: nagyobb baráti társasággal együtt, szülők nélkül elmenni vonattal conra. Mivel ez nem a kezdeti, lelkesedésben fürdő, hatalmas fangörl időszakomban következett be, akkorát nem ütött, mint korábban ütött volna. Ennek ellenére most, hogy bő fél év eltelt azóta, és a következőt is tervezzük, nagyon hiányzik az a hangulat. Ahogy megváltjuk a jegyeket és a váróteremnél  izgatottan hülyéskedünk, hatalmas pakkokkal (habár Ritsu nagyjából belefért egy hátizsákba xD), aztán megyünk az aluljáróban a vágányhoz, ahol félpercenként bemondják, hogy sebesvonat indul Záhonyból a negyedik vágányra, és tovább közlekedik Budapest Nyugati pályaudvarra... (oké, sikerült MEGINT felspanolnom magam, congratz...) A katarzis pillanata az volt, amikor Kőbányán leszálláshoz készülődtünk, és a többi utas között a folyosón vártuk, hogy megálljon a vonat. Na onnantól kezdve nem igazán tudtuk, mi merre, hány méter, úgyhogy a tömegre és a kiírásokra hagyatkoztunk. xD

Ez a kép annyira tetszik, biztos valami vicceset mondok xD

Amúgy a MÁV kicseszése nélkül se lett volna igazi. Én 19 éven keresztül úgy mentem Pestre, hogy Nyugatiban (végállomás) leszáll, metró, Deák térnél átszáll, metróval Déliig (induló állomás), aztán meg tovább keresztanyumékig. Na mármost, én voltam az egyetlen közülünk, aki vágta nagyjából a metrókat, éppen ezért enyhén bepánikoltam, mikor kaptunk Ritsuval egy olyan retúrjegyet, hogy Debrecen - BP Kőbánya-Kispest - BP Kelenföld - Herceghalom. Hogy elvileg nekünk Kőbányán kéne egy vonat, amelyiknek útba esik a Kelenföld és akkor arra szálljak át. Nem mondom, olcsóbb volt így, de könyörgöm, direkt azzal kezdtem, hogy NYUGATIN KERESZTÜL. xD Heninek pedig, hogy teljes legyen a kép, a retúrjegy helyett 2 db ODAFELÉ(?) szóló jegyet adtak, úgyhogy inkább Flóékkal szálltunk Kőbányán, vettünk BKV-s jegyeket és Heni kicseréltette az egyiket visszajegyre és mentünk metróval. xD

Pózok

Keresztanyuméknál elpanaszoltam a vonatkavart, 10 liter vízzel elfogyasztottam egy fél tányér csilis babot, mentünk boltba, hogy csináljunk amerikai palacsintát, majd mikor kész lett, megint mentünk boltba lekvárért meg tejszínhabért, mert az meg időben nem jutott eszünkbe (xD), aztán unoztunk, majd Heni a ruhájára varrt még gyöngyöket, meg hallgattunk zenét meg pihentünk. Ezután gyors mosakodás, és néhány órácska alvás. Hajnal 5 körül kelés, zoNbiból még zoNbibbá válás, hajsütés, az idő esősre állásának konstatálása, rohanás, türelmetlen Sorachi, felpiszkált Heni, és Ritsu, akinek nem maradt idő sminkre. x3 Két méternyi vonatjegy vásárlása, bénázás a Délin, hogy hol a metró, aztán mögötted a metrólejáróval megkérdezni egy Kindred cpstől, hogy hol a metrólejáró (XDD), további cpsek kutatása a tömegben és telefon állandó lesése, hogy Flóék hol járnak. Sora bénázása, hogy merre van a Hungexpo, aztán hosszú séta a szemerkélő esőben, miközben a pokrócot használod esernyőnek. Mondom, hangulatos. :3

Conon mielőtt bementünk, elbeszélgettünk az előttünk lévőkkel a sorban fényképezőgépekről meg lolról, és attól függetlenül, hogy az egész conos ottlétünket élveztem, közelébe se ér semmi a sorbanállásnak meg az odautazásnak cpben és kimázolt arccal, na meg egy pokróccal (ez volt Ritsu xD). :3 Ez minden OSzAKE alkalmával is így van. Ott volt Áron, Ribi Rambó, még Mesi is, vele is összefutottam, de szerintem már vasárnap. :3 Láttam egy csomó igencsak profi és igényes cpt, köztük sok lolos karaktert (ha már itt tartunk, szerintem az világon fellelhető Teemo és Poro sapkák 90%-át conosok vették meg, annyit láttam xD). Szombaton konkrétan semmit nem vettem, mert bár mindenre csorgott a nyálam, méregdrágának véltem, és csak másnap vettem egy zsákbamacskát, amiben animés stílusú hűtőmágnes, atléta, szütyő, matricák és kulcstartó volt. :33 Szerintem abszolút megérte, mert ezekért kb 4000-et fizettem, a felsőt hordom, anya meg a szütyőt minden bevásárláskor használja. xD

Con után rohadt fáradtan kigyalogoltunk (miközben volt conbusz! öngyilkos osztag...) az Árkádba kajálni. xD Heni és Fló közösen vettek egy KFC kosarat, mi a Zsófikkal pedig egy olcsóbb, de laktató Burger King menü mellett döntöttünk, korlátlanul újratölthető üdítővel. xD Nem csupán mi voltunk conos csapat, csakúgy, mint a legutóbbi OSzAKÉ-n, mikor kínaizni mentünk. :3 Miután kellően embernek éreztük magunkat, hazaindultunk, félrenéztem viszont a vonatot, úgyhogy a metrón szitkozódva mostam le elkenődött zoNbisminkemet, majd leültünk a Déliben a vágányunk elé a padra és Tarzant énekeltünk Ritsuval, Heni pedig videózta. xD Imádtam a hangulatot ismét. :333 Kilenc körül értünk vissza.

Conbusz :3

Vasárnap fáradtabb voltam, és inkább csak pihentünk és élveztük, hogy kint lehetünk. A metrón konkrétan MINDENKI vagy cps volt, vagy a csuklóján lévő karszalagot láttuk. xD A tömeg se volt akkora, és inkább csak a poénkodás és a hülyülés ment mindenütt. Késő délután ismét leléptünk kajálni, épp akkor ott állt a conos busz, fel is fértünk. Ezúttal elértük a vonatot, és érkezés után ez várt ránk:

Úgyhogy pakoltunk. xD Reggel hamar leléptünk, hogy elérjük a 14:20-as buszomat (meg Flóékét is). Ahhoz képest, hogy első nap néztük, hogy most hova, merre kell menni, hétfőn már egészen profin közlekedtünk az aluljáróban. Visszafelé már nem fülkés kocsiban utaztunk, úgyhogy a CAH-val csak diszkréten játszottunk, és suttogtuk, hogy pengeélesre fagyot mellbimbók. xD Vagy épp...

Ezt én hoztam össze... xD

Már annyira röhögtem, hogy szinte sírtam. XDDD (Nyilván a hétvége alatt ért adrenalin, öröm, fáradtság, és egy kicsit a bánat, hogy véget ért, ily módon jött ki belőlem.)
Szajolnál kiszállt Heni, mi meg robogtunk tovább Debrecenbe, és el is érte mindenki a buszát. Nos, ennyi volt a con. xD

Annyit kínlódtam ezzel a bejegyzéssel, hogy nem maradt energiám mást is írni hozzá, és felettébb boldog vagyok, hogy ennyi is kész. XD Úgyhogy ennyi mára. Gúdbáj!

Aktuálisan hallgatott dal:

Rákaptam a Disney-dalokra. :3 "The world is cruel, the world is wicked..."

Ez a Rontom-bontom, Magyarország mixműsora!

Hallo, Volk! :3

Normális internetkapcsolat híján kénytelen vagyok nonstop zenét hallgatni. Három nap után meguntam mind a 307 zenémet, ami a telefonomon van. xDD Ez most hágott a tetőfokára, ugyanis elkezdtem rádiót hallgatni, azon belül is szerintem valami Bartók vagy Kossuth Rádiót, ugyanis egy német operett vagy ilyesmi megy most, de azért kellett öt perc, mire felismertem azt a nyelvet, amiből tulajdonképp emelt érettségim van. xDD

Amúgy: megyünk conra. :33333333 Eddig aki tuti: Yume, Ritsu, Fló, Heni (ma mondta biztosra xD) és én. Reni az több dologtól függ, hogy jön-e, ezek közül az egyik a Kpop World Festival, mert hogy ugyanakkor lesz, mint a con első napja, és ha a csapatukból valaki tovább jut, akkor megy segíteni staffosnak. Szóval kérdőjel. xD De amúgy nagyon örülök, hogy ennyien tudnak jönni, mert őszintén szólva ha még rajtam kívül nem jönnek ketten legalább, én nem vágok bele. Igazából az ötletgazda én voltam. xDD Csakúgy mint a múltkor, most is keresztanyum ad szállást, és bár kikerekedhetett a szeme, mikor mondtam, hogy öten mennénk, belement. xD Fló ugyanis saját pesti rokonnál száll meg, és ha esetleg valaki tud még ott, lehet csatlakozik hozzá, bár nem biztos, még sok a szerveznivaló. x3 De már tulajdonképp el van döntve, hogy első napon con után megyünk Árkádba kajálni, elvileg a Hungexpo közelében van. x3 Meg mikor megérkezünk, Ritsu szeretne majd csinálni palacsintát, hogy mindenkinek megmutathassa a skilljeit. xD Aaaaa úgy várom, és bár próbálom visszafogni magam, hogy ne zsongjak be annyira, mert lehet csalódok, nem nagyon sikerül. xDD És szerintem amúgy zoNbi leszek, Ritsu hoz arcfestéket. :3 Lehet viszont, hogy második napon csak civilben megyek, még nem döntöttem el. x3

AAAAAAAAAAAAAAAAAAA.

Oké, lehiggadtam. :3

Amúgy a cont beiratkozásuk napján hoztam elő, mert akkor volt teljes a *GLUGGY*. :3 Egyébként nagyon ritkán van együtt a csapat, főleg Yume vagy Reni hiányzik mindig valami miatt. xD Miután beiratkoztak én meg visszaadtam a Bűn és Bűnhődést a könyvtárba, felmentünk a Fő térre és nagy nehezen eldöntöttük, hova ülünk be (Fórum fagyizó-kávézója). xD Én Yuméval meg Flóval közösben egy fagyi kelyhet vettem, a többiek limonádéztak. Az én telefonommal normális kép nem készült, csak mémgyanúsak. xD Aztán mi szabó'ccsiak a 14:20-as buszokkal mentünk haza, illetve az én buszom kicsit később indult, mert elvileg baleset volt Bátornál. 

Nézzétek, többek között ezt túrtam legutóbb. :33 Volt vagy 300 Ft. xD

Ezt meg muszáj feltennem, mert hiába 10 napja történt, nem hiszem el. xDD (és most Ritsu kiakad xD igen, MEGINT LOL!)

Szóval épp volt 6300+ IP-m, és megvettem Lulut, aki 4800-as, de venni akartam még egy 1350-es hőst is. Tristanára esett a választásom, mert Reni nagyon jó volt vele egyszer, Megnéztem a képességeit, tetszett, na mondom akkor őt kérném. :3 Hát, mit ne mondjak, elég szar voltam vele, annak ellenére, hogy jó karakter és lövész is. xD ARAM-on annyiszor kaptam és mindig szidtam is, hogy nemááár, valaki csere, nézzük, van rollom? xD Ezt annyiszor játszotta el, hogy egyszer csak jött az isteni szikra, és S-! Néztem nagyokat, mikor realizáltam, hogy gyűlnek a killek. xD Oké, szerintem ebben sok ks is volt, de azért alapvetően én harcoltam ki őket. :3 Meg azért ismét látszik, hogy hiába Tristana, nekem van a legtöbb asszisztom is. xD És amúgy még a meccs előtt ki akartam lépni, mert "nemigazhogytristana"...

Apropó, a net hiánya miatt már két patchról maradtam le! Atyaég, mennyit kell majd várni, mire frissít... xD

Majd valamelyik nap találkozok Lívivel, aki ugye volt korányis osztálytársam. Most épp Nyíregyre megyünk, mert megrendelte A vízisten menyasszonya manhwa 4-5. kötetét és majd elhozzuk. :3 Én nem nagyon ismerem Nyíregyházát, szóval majd Lívire leszünk utalva. xDD Talán annyit meg tudok majd oldani, hogy a megfelelő helyen szálljak le és fel... Mondjuk ha ez sikerül, akkor BUDAPEST, MEGYÜNK ÉS MEGTALÁLJUK AZ ÁRKÁDODAT! XD Ja, meg még con előtt szerintem befestetem a fodrásszal a hajam. :3

Lassan nem ártana lefeküdni aludni. Nem igazán tudok ennél többet írni. xD

Aktuálisan rádiót hallgatok, de az egész jelenlegi, éjszakai mixes "dal"szövege annyiból áll, hogy "PÁPÁPÁPÁÁPÁPÁÁPÁÁPÁPÁÁÁ" és kiidegel, szal inkább megyek vissza a Bartók Rádióra, vagy hallgatok Lindsey Stirlinget. xD

IMÁDOOOOM! :333